Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

  A HP modernizálja az egyetem hálózatát

  Nagyobb választási szabadság kell a hallgatóknak

  Köztársasági ösztöndíjasok

  Díszkő

  Informatika

  Mádl Ferenc tanévnyitó köszöntője

  Megkérdeztük a karokat Mérlegen a beiskolázás

  Külföldi tapasztalatszerzés

  Pályázati iroda a Szent István Egyetemen

  Elősegítik a professzori kinevezéseket

  Létszámcsúcs a budai karokon

  Jubileumi diplomások

  A verseny szelektál, mér, ösztönöz az önkormányzati szférában is

  Az EOLSS-enciklopédia gödöllői szerzői

  Ipari park

  A nyugdíj és a hozama

  A Budai Arborétum virágkincsei

  Elhunyt Balogh János akadémikus.

  Hortus Hungaricus

  Mindentudás egyeteme

  Gyalogtúra Erdélyben

  Gólyatábor gólyaszemmel

  Senior vélemény, csak úgy röviden

  Táncos lábú gólyák a "fészekben"
EGYETEMI
ÚJSÁG IV. évfolyam 11. szám
 

Mádl Ferenc tanévnyitó köszöntője

Célszerű, korszerű, rugalmas

A jó pap holtáig tanul.

Ezt az egyszerűségében bölcs szólást már-már közhellyé koptatjuk, oly gyakran idézzük. Ma leginkább úgy fordítjuk a modernség nyelvére, hogy: tanulás élethosszig.

Azt hiszem, ez az a gondolat, amitől a tanulás éveibe kissé belefáradt diákokat talán a rémület is fogja el. De egyben ez az, amit végül minden gondolkodó ember - még ha nem olyan régen maga is diák volt - idővel elfogad és az élet nagy értékének tekint.

Indokolt és okos dolog, hogy így, őszelőn, amikor kicsit mindannyiunk életét megbolydítja az iskola kezdete, közös gondolkodásra jöjjünk össze. Közös gondolatokra iskoláról, egyetemről, tanulásról.

Most éppen itt, Gödöllőn, ahol a város barátságos arca, történelme és nemes kulturális hagyományai segítik az elmélyülést.

Itt, ahol a múlt - Grassalkovich Antal városvirágoztató munkája, a szecessziós művésztelep esztétikája, vagy éppen gróf Teleki Pál nyughelye - szinte kötelez arra, hogy a szellem magasabb igényeiről, közös erőfeszítéseinkről szóljunk.

Itt, ahol a jelent, s a jövőt a Szent István Egyetem képviseli, az elmúlt esztendőkben végbement hatalmas változásaival.

Itt, ahol jeles és nagy múltú intézmények egyesülésével egy új, európai léptékben is tekintélyes méretű egyetem kezdte meg működését.

Itt, ahol - az akkor 214 éves Állatorvos-tudományi, a 80 éves Agrártudományi, és a 147 éves Kertészeti Egyetem, valamint a 83 esztendős Jászberényi Tanítóképző és a 120 éves Ybl Miklós Műszaki Főiskola összekapcsolódásából - egy modern, szerteágazó feladataival gazdag egyetem jöhetett létre.

Ez az egyetemalapítás szerencsés csillagzat alatt született. A magyar államalapítás millenniumán. Lelki útravalót sem akármilyet kapott: Szent István királyunk nevét.

Ha mi mindannyian (tanárok és diákok, itt Gödöllőn és bárhol másutt az országban) valóban hisszük az "élethosszig tanulás" fontosságát, azt is éreznünk kell, hogy az egyetem különleges, kitüntetett pontja ennek a folyamatnak.

Ez a legfelsőbb intézmény, amely még valódi iskolaként keretet, rendszert és szabályokat ad a tanuláshoz.

Ugyanakkor ez az első hely, amely kötöttségek nélkül választható, s amely az önállóan gondolkodó, szellemi emberre épít.

Ez az első olyan szelete a világnak, amely sok tekintetben szabadságot ad diákjainak, egyetemi polgároknak tekinti őket.

Itt mindenki maga tűzhet ki célokat, maga mérheti fel erejét, viheti véghez vállalásait.

Négy évtized oktatói tapasztalat mondatja velem, hogy az egyetem alapvetően meghatározza, mit várhatunk a jövőtől. Azt, hogy lesz-e elég korszerű út, környezetkímélő gyár, egészségesebb táplálék.

De azt is, ami sokkal kevésbé mérhető: hogy enyhülnek-e a társadalmi feszültségek, lesz-e felzárkózás, jut-e figyelem az elmaradott régiókra és az elesett emberekre.

E század talán legnagyobb hatású magyar kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno egy ízben az egyetemet "felülről terjedő világosságnak" nevezte. Olyan energiának, amely egy egész nemzet sorsát képes befolyásolni, a jövőnket mozgásba hozni.

Az egyetem ugyanis társadalmat épít azzal, hogy meghatározott tudású embereket indít útjára. Ehhez szükséges, hogy tanár és hallgató jól használja fel szabadságát, hogy az egyetem a maga tudományt művelő és oktatási feladatait jól határozza meg.

Ezen túl, amit ma elvárásként okkal fogalmaznak meg az egyetemmel szemben: legyen célszerű, korszerű és rugalmas, küldetésében és működésében egyaránt.

A Szent István Egyetem ennek szellemében az elmúlt szemeszterekben, e szemlélet jegyében példát adott a fejlődés szolgálatára. A föderációval sikerült a kiinduló intézmények egyedi értékekeit, felelős önállóságát megőrizni. Az integrációval pedig egy az agrár- és vidékfejlesztés tudományait összehangoltan képviselő, kutató-oktatói műhely esélye teremtődött meg. Olyan oktatási struktúra, amely minden eddiginél érzékenyebben követi a tudás piacának aktuális igényeit.

Ez az integrációs forma már a jövőre gondolva bővíti a szakok és szakirányok körét.

Itt, Gödöllőn örvendetes előrelátással készülnek a Európa Uniós csatlakozásból származó magyar feladatokra.

Tapasztaltuk, milyen nehézségekkel járt - és jár még ma is - az elmúlt évtizedekben megmerevedett rendszert a valós hazai igényeknek, az új munkaerőpiacnak megfelelően átformálni. Most pedig - részben még mindig az alakulás terhei alatt - egyik szemünkkel mindinkább az európai folyamatokra kell figyelnünk.

A Szent István Egyetem ilyen szempontból is kitüntetett helyzetben van, hiszen már születésekor vállalhatta az ún. Bolognai nyilatkozat elveit. Ezt a dokumentumot az "európai felsőoktatási térség" jövőjéről fogalmazták meg a kontinens oktatáspolitikusai.

Gödöllőn már ezek szellemében dolgozhatnak a nemzetközi versenyképesség, a követelményrendszer egységesítése, a szakok átjárhatósága érdekében.

Néhol a múlt elnehezítő öröksége, másutt az átalakulás viszontagságai miatt: a mai magyar felsőoktatásban talán még sok a bizonytalanság.

Amiben azonban őszintén hinni kell: ez a vajúdó-formálódó rendszer, a képzési szintek változatossá válása jótékony erőket szabadít fel. Lassanként kiforrja a legjobb megoldásokat, miként a jó bor a legjobb ízeket.

Az egyetemeket gyakran vádolják azzal, hogy kutató hivatásuk mellett kevesebb energiát fordítanak a gyakorlati hasznú, naprakész igényű oktatásra.

A Szent István Egyetemen ez ellen az üvegtorony-jelenség ellen is láthatunk erőfeszítéseket. Ilyen az Állami Számvevőszékkel történő gyakorlati együttműködés, vagy a megállapodás a Magyar Olimpiai Bizottsággal.

De bizonnyal van még számos más példa is. E tekintetben kiemelkedő szerepük van a kutatási szerződéseknek, amelyekkel egyetemeink dialógusban vannak a gyakorlattal, valamennyiünk jobb holnapjáért.

Egyetemeink ma kettős tükörbe néznek. Hagyomány és megújulás tükrébe. Vannak századok óta változatlan elvárások. De szembesülni kell az ezredfordulós, legújabb kihívásokkal is.

Éppen úgy, ahogy magában a tudományban. A változatlan tényekre és értékekre itt is mindig újabbak épülnek.

Ebben a folyamatban az egyetem csak akkor tudja betölteni feladatait, ha kérlelhetetlenül a minőséget képviseli. Ha "diplomagyár" helyett valódi műhellyé válik. Ha az évről-évre örvendetesen növekvő hallgatói létszámokkal sem alakul pusztán "vizsgaiparrá".

Hinnünk kell benne, és aszerint is cselekedni, hogy létezik összhang hagyomány és megújulás, a szabadság és a jól felépített követelmények között.

A Szent István Egyetem már sokat tett ezért az összhangért. Őszinte szívvel kívánom, hogy ez a tanév is érdemes erőfeszítéseket, sikerélményeket hozzon!

Az első egyetemi évüket kezdő "gólyáknak" pedig és minden hallgatónak kívánok vidám és hasznos esztendőket! Olyanokat, amelyek tudással, barátságokkal, önállósággal és jóféle szellemi izgalmakkal töltenek fel a diploma utáni életre!

Szellemi izgalmakkal nagy kalandra indulnak. Értelmet keresni és hirdetni életünknek. Meg hitet, hogy érdemes. Einstein biztató szavai erről így szólnak: A legfantasztikusabb a dologban, hogy a világnak van valami értelme. Ezt megismerni, ebben új ismeretekre jutni az ember legszebb szellemi élménye.

Legyen részük benne!

   Morgan Hill Consulting 2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő