Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

  Versenyképességünk függ az együttműködésünktől

  Az állatorvosok hármas feladata

  Fürtökben lógtak a hallgatók a fórumon

  Standon a "Gyöngyösi Főiskola"

  Választás a Mátraalján

  Rektori tea a Kulturális misszióval

  Anyanyelvápolás

  Konferencia az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Karon

  Elhárulnak a Gödöllői Ipari Park előli akadályok

  Hornok László székfoglaló előadása

  Almanachban mutatják be tevékenységüket

  Dr. Szabó Béla

  Lovas nyári egyetem

  Meghívás Firenzéből

  Gép-ész jutalom

  Beszélgetés Balogh János akadémikussal

  Tömeg nélküli farsang

  Egy (volt) kábítószeres naplója

  Kiadványok, rendezvények kommunikáció


  Kert a kastélykertben

  Elejét is, végét is átrendezték

  AIESEC

  Arany Titán-díj lapunk főmunkatársának

  Legendás tanároktól az ifjú reménységekig

  Garanciát akarnak Élő lánc Budán

  Tea Gödöllőn
EGYETEMI
ÚJSÁG IV. évfolyam 3. szám
 

Dr. Cselőtei László
Kert a kastélykertben

Historia est magistra vitae. A történelem az élet tanítómestere - tartja a latin közmondás. Úgy vélem, ez az igazság a lassan történelemmé váló személyes élményekre, tapasztalatokra is megállja a helyét.

Persze "változik a világ és mi is változunk benne". Megváltoznak a körülményeink és mi is változtatunk rajtuk.

Kérdés, hogy miért és milyen szemlélettel.

-.-

Az 1950-es évek elején fokozatosan Gödöllőre költöztek az Agrártudományi Egyetem Agronómiai, Állattenyésztési és Agrárközgazdasági Karai. Ezzel egyidejűleg gyorsan kialakultak a munkájukhoz nélkülözhetetlen növénytermesztési, állattenyésztési, s más oktatási-bemutató és kísérleti tereik.

Az agrár-felsőoktatásban kiegészítő tárgyként szereplő, a mezőgazdasági mérnökök tevékenységéhez szorosabban kapcsolódó kertészeti ágazatok - a zöldség-, a gyümölcs- és a szőlőtermesztés - képzési feladatát előbb átoktatással oldották meg: az előadásokat a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola megfelelő tanszékeinek munkatársai tartották (a gyakorlatok a feltételek hiányában elmaradtak), majd önálló Kertészeti Tanszék alakult.

Engem 1954. január elején bíztak meg a zöldségtermesztéstan oktatásával. Előadásaimban beszéltem a növényekről, azok termesztéséről, a termesztés tervezési - szerkesztési - fejlesztési alapjairól anélkül, hogy a hallgatók a növényeket növekedésükben - fejlődésükben, változó körülmények között valamennyire is megismerhették volna. Munkám így megítélésem szerint sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért, amikor 1954. augusztus l-jével megbízást kaptam a Kertészeti Tanszék megszervezésére és vezetésére, első dolgom volt, hogy az egyetem és munkatársaim segítségével a növények és a termesztési ismeretek bemutatásának feltételeit megteremtsem.

Tervem megvalósításában a véletlen szerencse is segített. 1954-ben feloszlott a gödöllői termelőszövetkezet, amely addig a volt Királyi Kastély kertjében, parkjában lévő, korábban annak szerves részét képező zöldség-, dísznövény- és kis részben gyümölcskertészetet üzemeltette. Ezt vettük át és ott még az év végén megkezdtük oktatási-bemutató és kísérleti terünk kialakítását.

A munka szépen indult, a kert gyorsan fejlődött. A termőhelyi adottságok jobb megismerésével, oktatási és kutatási feladataink kimunkálásával a napi igények kielégítése mellett kutatási stratégiánk feltételeit is megalapoztuk. Kialakultak a zöldség- és gyümölcs tenyészedény-telepek és velük párhuzamosan a szabadföldi kisparcellás kísérletek feltételrendszere. Ezek megteremtésével megkezdtük az öntözést alapozó hosszú távú tartamkísérleteinket. Már az első évben megépült egy több célú kis központi épület, majd néhány év múlva az akkori körülmények között jelentős méretű üvegházat építettünk.

Az 1960-as évek elején azonban kertünk szomszédságában, a parkban egy mélyfúrású termálkút létesítésére került sor. Nyertek is vizet, ahogy emlékszem rá, jó minőségűt. Miért ne nyertek volna, hiszen Gödöllő geológiailag beletartozik abba a tájba, amelynek hőforrásai Budán a felszínre törve, Pesten pedig mélyfúrásokból nyerve fővárosunkat fürdővárossá teszik. Gödöllőn a fürdőt és az uszodát "természetesen" a Kertészeti Tanszék Oktatási-bemutató és Kísérleti Telepére tervezték. A parkot, ahol nagy tisztások vannak, mint elhelyezési lehetőséget - ismét csak ki tudja miért - figyelmen kívül hagyták. Mi ugyancsak természetesen tiltakoztunk és érveltünk a kijelölt hely ellen.

Akkoriban jutottam ki először külföldre, Kelet-Németországba. Elvittek Erfurtba is, a kertészet városába, amely messze Németország határain túl is ismert. Annak egyik dísze a Magyarországi Szent Erzsébetről elnevezett csodálatos székesegyház. Közelében, az egyik városi villamosmegálló szomszédságában egy kertészetet, a környezetébe beillesztett termelőüzemet láttam üvegházzal, hollandágyakkal, bennük és mellettük szép növényanyaggal, föld- és komposztprizmákkal. Több fényképet készítettem és hazatérve megküldtem a város akkori vezetőinek és más illetékeseknek.

A fürdő és uszoda akkor - valószínűleg nem az én fényképeim hatására - nem épült meg Gödöllőn. Kiderült ugyanis, hogy a létesítmény használt vizét csak a Rákos patakba tudják levezetni, amely szennyező hatásával nemcsak azt, hanem a Kisállattenyésztő Kutató Intézet halastavait is tönkre tenné. Azok pedig akkor nemcsak termelési és kutatási célt szolgáltak, hanem oda "nagyemberek" is jártak horgászni.

Az eseményeket viszonylag csendes évek, évtizedek követték. A mi kertünk körül csak az 1980-as évek második felében forrósodott fel újra a hangulat. A kibontakozó biológiai forradalom mezőgazdasági hatásainak fogadására, érvényesítésére mezőgazdasági biotechnológiai kutatóközpont létesítését határozták el. Hová is kerülhetett volna ez indokoltabban, mint Gödöllőre, az Agrártudományi Egyetem mellé, hiszen itt voltak meg leginkább a várható kutatási eredményeket alkalmazó, hasznosító intézetek, tanszékek. Itt megvolt az új központ által is felhasználható infrastruktúra és főként a meglévő szellemi, műhelyekkel való együttműködés kölcsönösen megtermékenyítő hatása. És ami talán a legfontosabb: a doktoranduszokon, hallgatókon keresztül itt érvényesülhetett gyorsan és széleskörűen az új szemlélet, az új technika megismerése és eredményének gyors beépülése a gyakorlatba.

A logikusan megalapozott hely-kijelöléssel szemben azonban más elképzelés is felmerült. Akkor még Gödöllőn, a Tessedik Sámuel utcában, a mai Doktori Iskola épületében működött az Állattenyésztési Kutató Központ. Ők is látták az új intézmény adta lehetőséget és szerették volna azt közvetlenül, helyileg is maguk mellett tudni. Én hallottam a vitáról, de annak eredményéről csak akkor értesültem, amikor már lényegében megvolt a salamoni döntés. A Biológiai Kutató Központ nem az egyetem, nem is az Állattenyésztési Kutatóközpont mellett, hanem mindkettőtől távolabb, a legkevésbé indokolt helyen, a Kertészeti Tanszék Oktatási-bemutató és Kísérleti Terén épül fel. Megkerestem az illetékes miniszterhelyettest, aki közölte, hogy a döntésen már nem tud változtatni. A gödöllői városi párttitkárt meggyőzték, hogy az új intézmény tervezett elhelyezése fontosabb érdek, mint a kertészeti oktatásé és kutatásé. Kérésemmel ezek után az akkori mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztert kerestem fel. A központ egyetem melletti elhelyezésével kapcsolatos érveim mellett azonban mást is felhoztam.

Akkoriban több évig minden évben részt vettem az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága Mezőgazdasági Bizottságának ülésén Genfben, a Nemzetek Palotájában. Az évenkénti egyhetes ülésszakokon áttekintettük Európa és Észak-Amerika államai agráriumainak helyzetét. Ott tartózkodásaim során Genf városát is jól megismertem. Genfet, amely az én szememben nemcsak világváros, hanem a parkok városa is. Így csaknem minden alkalommal átmentem az egyik palotákkal és bérpalotákkal körülvett, a Nemzetek Palotájának környezetéhez tartozó hatalmas parkon. Ez méretében hasonló vagy valamivel nagyobb, mint a gödöllői, a Kertészeti Tanszék kertjét körülvevő kastélypark. Ott a park egyik szélén, egy csodálatosan szép, új, modem emléktemplom áll, közepén pedig, drótkerítéssel körülvéve, ott van Genf városának kertészeti üzeme. Ennek irodaépülete hasonlít az egyetemünk Budai Kampuszán, a Ménesi úti arborétumban lévő, régi műemlék épülethez. Mellette példás rendben néhány üvegház és a XX. század elejét idéző hollandágyak hosszú sora, közöttük komposzt- és földhalmok, kiültetésre váró növényanyag volt látható úgy , ahogy az egy jól üzemelő kertészethez illik.

A kertészeti telepről - a háttérben az azt körülvevő parkkal, palotákkal, a templommal és a Nemzetek Palotájával - több felvételt készítettem és azokat szakmai érveimmel együtt természetesen elküldtem a város, a megye, a minisztérium vezetőinek.

A biológiai kutatóközpont helyét a miniszter végül a szakmai szempontok figyelembevételével, egyetemünk mellett jelölte ki.

Visszatérve egyetemünk Kertészeti Tanszékének Oktatási-bemutató és Kísérleti Teréhez, felvethető, hogy beleillik-e, beleilleszthető-e az egyetemi város Gödöllő egyik parkjába?

Mint láttuk, Erfurtban az 1960-as években úgy ítélték meg, hogy egy kertészeti termelőüzem a Szent Erzsébet Székesegyház közelében nem rontja a városképet.

Genfben, a Nemzetek Palotájától néhány 100 méterre egy kiemelten szép, rendben tartott parkban odaillőnek tartják a városi kertészet termelőüzemét.

És a példák fényében Gödöllőn, az egyetem központi épületétől gyalog 8-10 percre vajon jó helyen lévőnek ítélik-e a mezőgazdasági mérnökképzéshez elengedhetetlen Kertészeti Oktatási-bemutató és Kísérleti Tér mai helyét?

   Morgan Hill Consulting 2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő