Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

  Agrárosok a T. Házban

  Felvételi jelentkezési statisztika

  Az Egyetemi Tanács ülésén történt

  tézisek

  Beruházások a székhelyen és a kampuszokban

  Részlet a Stratégiai célok című fejezetből

  Tézisek és fejezetek

  Gazdasági beszámoló 2001-ről

  Könyvismertetés

  Dr. Székely Csaba Giesseni kitüntetése

  Fáklyás felvonulás

  Tangazdaság történelmi alapokon

  Győrffy Béla

  Kedvenc állatom, az ember

  Magyarok is pályázhatnak

  Gödöllői Egyetemi Napok

  Majális a Mátraalján

  Világhálót minden szobába!

  Hoppá!

  A vállalkozások szabadsága az Európai Unióban

  Zöld Út két nyelven

  A háló hazai helyzete

  XIV. MÉTE Tudományos Diákköri Konferencia

  Érvényesül a méret szerinti hatékonyság

  Egészségvédő élelmiszerek

  Tejtermelő családi tangazdaság

  Bemutatkozik a GATE Zöld Klub Egyesület

  32 illegális hulladéklerakó Gödöllőn

  Felmérés az agrárértelmiségről

  Egyetemi segítség olimpikonoknak

  Pályázat

  Informatikai fejlesztések

  A Budai Arborétum virágkincsei
EGYETEMI
ÚJSÁG IV. évfolyam 8. szám
 

Tangazdaság történelmi alapokon

Tass-puszta a régi fényében él

A SZIE-GMFK tangazdasága, a Mátra-Tan Kutató-Oktató Kht. kutató-, oktató-, és vállalkozási tevékenységét két telephelyen végzi: nevezetesen Gyöngyös, Mátrai út 36. - a főiskola területén -, valamint Atkár külterületén, Tass-pusztán. A következőkben a tass-pusztai telephely történetével ismertetjük meg a kedves olvasót, ugyanis Tass-puszta jelentős történelmi múlttal rendelkezik, melynek ápolására, megőrzésére vállalkozott a főiskolai kar, valamint annak tangazdasága.

Tass-puszta Gyöngyöstől 5 kilométerre délre található Atkár külterületén, ahol már évszázadokkal ezelőtt is laktak emberek. Történelmi leletek maradtak a korai kőkorszakból, és a késői rézkorból is. A népvándorlás idejéből szarmata és hun emlékek kerültek elő.

A középkorban önálló község, majd puszta az Aba nemzetség Rhédei ágának birtokában. Az 1554-ik évi adóösszeírás szerint még önálló helység, akkor a településnek három portája volt. 1685-ben a törökök elpusztították a települést. Az 1696-os összeírás itt egy elhagyott kőtemplomot említ, a hajdani falu templomát, amely a XVIII. században egy akkor még meglévő tölgyfaerdő közepén állt. A településen 1701-ben jobbágyok telepedtek le, de sajnos a Rákóczi-szabadságharc idején ismét elnéptelenedett. 1741-ben Atkár és vele együtt Tass is az esztergomi káptalan birtoka volt. 1766-ban Tass Eszterházy Miklós tulajdonába került, ebben az időben 479 kateszteri hold majorsági szántóföldet műveltek, valamint jelentős juhtenyésztést folytattak. A XIX.-XX. század fordulóján Tass-puszta Eszterházy, majd később Dőry birtok, Atkár település jelentős uradalmi központja lett. Egy 1909-as felmérés szerint Tass Dőry Béláné született Boronkay Ilonának a birtoka. 1945 nyarán felszámolták a Dőry féle birtokot és szétosztották az igénylők között, majd az 1950-es években a mezőgazdasági technikum tangazdasága lett, 1960-ig. Ebben az időben főleg kertészettel és állattenyésztéssel foglalkoztak - ezen belül is szőlő -, gyümölcstermesztéssel, illetve ló- szarvasmarha-, sertés-, juhtenyésztést és az ehhez szükséges legelőgazdálkodást folytattak. 1960-ban a terület a Gyöngyös - Domoszlói Állami Gazdaság tulajdonába került, mint Tass-pusztai kerület. Az állami gazdaság tevékenysége során leegyszerűsödött a növénytermesztés és az állattenyésztés, csak gépesíthető növényi kultúrákat termesztettek, és már csak szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak. 1985-ben a település népességszáma 16 fő volt. 1992-ben megkezdődött a Gyöngyös Domoszlói ÁG privatizációja, melynek során mintegy 460 ha mezőgazdasági területet adtak át oktatási céllal a Gyöngyösi Főiskolai Karnak.

Dőry udvarház

A XIX. század végére, a mezőgazdaság jelentős fejlődése következtében uradalmi központtá vált Tass-puszta.

Az ispánház az Eszterházyak idején épült. Az épületek elhelyezkedését tekintve a kúria az egyudvaros beépítési módhoz sorolható, amely egyszerűbb életvitelt feltételezett. Ezen épületek egyike sem szolgálta a tulajdonos kényelmét, csupán a gazdaság vezetőjét, az ispánét, s valószínűleg a luxust, fényűzést a belső udvar jelentette. Az épületek által határolt belső udvaron megépített tradicionális mértani barokk kert a XVI. század szemléletét tükrözi, mely szerint a tervező tudatosan elhatárolta a létesítményt a természettől, hogy érzékeltesse a tulajdonos társadalmi rangját. Az épületek előtt igen nagy lehetett az állatok, kordélyok, és kocsik járása, így virágos kert csak kis területen alakulhatott ki - esetleg az ispánné kedvére.

Az udvarházat gesztenyesor övezte. A főiskola vezetése az udvarházat eredeti állapotának megfelelően újjáépítette, felújította az egyhektáros gesztenyefákból álló ősparkot és a kúria mellett egy gyűjteményes kertet alakított ki, amelyben megtalálhatók a juharfélék, nyírfélék, ciprusfélék, kecskerágófélék, ezüstfafélék, bükkfélék, diófélék, fenyőfélék, fűzfélék, tiszafafélék, szilfélék.

Napjainkban Tass-puszta régi fényében pompázik, a térség mezőgazdasági tevékenységeinek bemutató központja.

   Morgan Hill Consulting 2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő