Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

  Agrárosok a T. Házban

  Felvételi jelentkezési statisztika

  Az Egyetemi Tanács ülésén történt

  tézisek

  Beruházások a székhelyen és a kampuszokban

  Részlet a Stratégiai célok című fejezetből

  Tézisek és fejezetek

  Gazdasági beszámoló 2001-ről

  Könyvismertetés

  Dr. Székely Csaba Giesseni kitüntetése

  Fáklyás felvonulás

  Tangazdaság történelmi alapokon

  Győrffy Béla

  Kedvenc állatom, az ember

  Magyarok is pályázhatnak

  Gödöllői Egyetemi Napok

  Majális a Mátraalján

  Világhálót minden szobába!

  Hoppá!

  A vállalkozások szabadsága az Európai Unióban

  Zöld Út két nyelven

  A háló hazai helyzete

  XIV. MÉTE Tudományos Diákköri Konferencia

  Érvényesül a méret szerinti hatékonyság

  Egészségvédő élelmiszerek

  Tejtermelő családi tangazdaság

  Bemutatkozik a GATE Zöld Klub Egyesület

  32 illegális hulladéklerakó Gödöllőn

  Felmérés az agrárértelmiségről

  Egyetemi segítség olimpikonoknak

  Pályázat

  Informatikai fejlesztések

  A Budai Arborétum virágkincsei
EGYETEMI
ÚJSÁG IV. évfolyam 8. szám
 

Győrffy Béla

1928-2002

A nekrológ minden bizonnyal a legnehezebb műfaj a világon. Lényegében nem is az eltávozott méltatása, hanem a visszamaradottak fájdalma, zavarodottsága, hiányérzete, bizonytalansága teszi azzá. Itt állunk, áltatjuk magunkat. Megcsap bennünket az elmúlás gondolata. Számot vetünk esendő voltunkkal, és - milyen igazságtalan is a sors - ilyenkor gondoljuk csak át, milyen veszteség is ért minket.

Győrffy Béla szerencsés ember volt. Szerencsés, mert olyan adományt kapott a Teremtőtől, ami csak keveseknek adatik meg. Egy egész szakma, nem csak a hazai, de mondhatni a világ sok-sok országának növénytermesztője is szerette és tisztelte. De ha volt is valaha, aki nem szerette, közömbös az sem maradhatott iránta - kvalitásait elismerte.

A tudós

Kutatói pályája igen hosszú volt, és számos területen időtálló tudományos eredményeket hozott. A teljesség igénye nélkül: Győrffy Béla nevéhez fűződik a modern kukoricatermesztési technológiák megalapozása. Tartamkísérleteket hozott létre a tápanyagellátás, a növényállomány, a gyomszabályozás és a vetésváltás tanulmányozására. Úttörője volt az integrált gyomszabályozás bevezetésének, számos herbicid és gyomirtási eljárás megalkotásában vett részt. Talajművelési kutatásai során nemzetközileg is elismert eredményeket kapott. Munkássága a kutatás mellett egybefonódott az agrár-felsőoktatással is. Mindegyik agráregyetemen oktatott. A Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára, a Növénytudományi Doktori Iskola alapító tagja volt. Élete végéig fogadta tanítványait, írta dolgozatait, tudományos munkáit, adta át szóban, írásban tudását, tapasztalatait.

A tudományszervező, tudománypolitikus

Hihetetlen téma-meglátó képessége volt. De nemcsak meglátta, meg is indította azokat a kutatásokat, amelyek meghatározói lettek későbbi korszakoknak. Sokszor került emiatt összeütközésbe a "hivatalos" nézetekkel, de ezeket szinte minden esetben a rá jellemző meggyőzőkészséggel semlegesíteni tudta. Csak néhány a legfontosabbak közül: a hibridkukorica termesztés bevezetése, az országos műtrágyázási program elindítása, az OTK kísérletek létrehozása, a fenntartható növénytermesztés kutatási témáinak elindítása, vagy akár a legutolsó kezdeményezése, a precíziós növénytermesztés kutatási programja.

Aktív tagja volt a tudományos közéletnek és meghatározója az agrárkutatásoknak. Több mint 50 éven keresztül szolgálta a Magyar Tudományos Akadémiát, vett részt testületeinek, bizottságainak, döntéshozó szerveinek munkájában. Az, hogy ma létezik akadémiai agrárkutatás, amely alkot és eredményeket hoz, nem kis részben az ő munkájának köszönhető. És az, hogy ma az agrár-felsőoktatás növénytermesztési és földművelési tanszékei, intézetei békességben, kollegiális alkotó szinergizmusban élnek egymással és a kutatóintézetekkel, ugyancsak nagyrészt az ő érdeme.

A vezető

Sajátságos vezetési stílusa volt. Úgy vezetett, hogy akit irányított, az sokszor nem is volt annak tudatában. Meg sem kérdőjeleződött az emberekben, hogy amit mond, azt ne csinálják meg. Miért? Talán azért, mert mindig világosak, logikusak és érthetőek voltak a szándékai. Vagy, ha éppen nem is voltak azok, mindenki tudta, hogy utasításai hátsó gondolatok nélküliek, döntései megalapozottak. Nyitott és igazságos volt az emberek iránt. A szigorú történelmi korokban, társadalmi kényszerek közepette is kollegiális volt, és sokszor megtett olyan dolgokat is, segített rengeteg ember sorsán, amikor más azt nem tette volna meg. Különleges affinitása volt a fiatalság nevelése, pályára állítása területén is. Ma több ezer ember él ebben az országban, aki élvezhette támogatását, kapott tőle szellemi, anyagi támogatást, iránymutatást, témát, gondolatot, iniciatívákat.

Az ember

Nagy formátumú ember volt. Ugyanakkor sosem állt rivaldafényben. Kapocs volt az egyszerű emberek és a mindenkori felsőség között. Szót értett az iskolázatlan segédmunkással - tisztelve benne az embert - és partnere tudott lenni - hajbókolás mentesen - elnököknek, pártvezéreknek, kormányzati státusú embereknek. Valami végtelennek tűnő bölcsesség sugárzott belőle, holott, mint maga sokszor nevetve mondta, nem bölcsesség volt az, hanem csak a gondolkodó ember pragmatizmusa. Milyen egyszerű is ez; műveltség és jó szándék. Két egyszerű fogalom, bár mindegyikük külön-külön is ritka, mint a fehér holló. Benne megvolt mindkettő.

Emberi kvalitásai közül ki kell emelni kompromisszumteremtő képességét. Sokszor történt az elmúlt fél évszázadban, hogy képes volt a maga csendes érveivel, jószolgálati közbenjárásával megzabolázni nekivadult emberi indulatokat, hidat teremteni szétszakadt közösségek között.

Az européer

Egyike volt az utolsó "osztrák-magyar" értelmiségieknek. A nyugat-magyarországi miliő, a gazdálkodó birtokos ősök, a literátus szemlélet, a kétnyelvű gyermekkor eleve indíttatást adott számára egy, a határokon is túlmutató életfelfogás kialakításához. Moszkvai aspiránsként az oroszt, Ames-iowa-i vendégkutatóként az angolt is elsajátította. Magyarországon kívül két országhoz kötődött különösképpen: Ausztriához és Angliához. Mindegyikben otthon érezte magát.

A négynyelvű ember azonban nem csak szavakkal, hanem gondolatokkal is tudott kommunikálni. Ez pedig óriási olvasottságának volt köszönhető. Szakirodalmi, szépirodalmi, történelmi és filozófiai ismeretei szinte kimeríthetetlenek voltak. Nézeteit mindenkor magánügynek tartotta. Ebben sosem ismert kompromisszumot. A legzordonabb pártállami időkben is bátran és bölcsen idézett akár a Bibliából is, és azok elmúltával sem tekintett volna el adott esetben egy Prjanyisnyikov hivatkozástól, ha azt ott, és akkor helytállónak érezte.

A borász, a juhász

Nem lenne teljes még egy vázlatos emlékezés sem, ha megfeledkeznénk Győrffy Béla két hobbijáról, ami nem is annyira hobbi, mint életmódjának szerves része volt. A szőlészet és a borászat már Homérosz szerint sem foglalkozás, hanem életforma. Szenvedélyesen szerette szőlejét. Értő módon művelte, szüretelte, érlelte borát. És persze a konyakját is. Saját konyak készítési receptje volt, és aki csak kóstolta, elismeréssel adózott a mesterműnek. Másik a birka. Nem is birka, ő úgy mondta, hogy a barik. És nem is akármifélék. Különleges fajtákat gyűjtött, szaporított, de mind között legkedvesebb volt számára a racka. Aki nem látta Béla bácsit juhai között, az aligha ismerhette igazi énjét. Talán olyankor mutatkozott meg valódi belső mivolta, amikor féltő aggodalommal cumiztatta, simogatta a pici újszülött csetlő-botló barit, vagy amikor mérges szóval, de mosolygó szemmel rendszabályozta meg a durcás kost.

Béla bács.

Nem csak egy család, egy közösség, de egy egész szakma papája is volt. Hite, bölcsessége szinte közintézménnyé tette. Betegágyához kötve, lábadozásai közepette is vezette nyáját. Hányszor fordult elő még akár a legutóbbi napokban is, hogy a maga csendes módján adott tanácsot, hirdetett ítéletet, teremtett konszenzust, vagy éppenséggel alapozott egy-egy új, jövőbe vezető utat.

Intelmeiről, gyakorlati tanácsairól egy kötetet lehetne írni. Hadd álljon itt végezetül egy közismert "győrffyiáda" a békés egymás mellett élésről:

"Nem kell egymást szeretnünk, de vegyük figyelembe, hogy onnan, hogy nem szeretem a másikat, addig, hogy kinyomom a fél szemét, igen nagy a távolság. Lényegében nem kell mást tennünk, mint ezeken a határokon belül kell maradjunk. "

Béla bácsi, köszönjük, hogy velünk voltál - Isten nyugosztaljon!

Jolánkai Márton

   Morgan Hill Consulting 2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő