Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

  Befejeződött az egyetem harmadik tanéve

  Szent István Előadás

  Tudás és erkölcs

  Dr. Szendrő Péter rektor tanévzáró gondolatai

  Nagyváthy János-díjasok

  Aranydiplomások

  Gödöllői Gazdanapok

  Integrációt vetőmagtól az értékesítésig

  Összkomfort a kollégiumban?

  Támasz-pont a művelődési központban

  Egy lépcső előre

  Együttműködik az ÁSZ és az egyetem

  Gödöllőn találkoznak a világ pelekutatói

  Dr. Csepregi Pál

  Környezetvédelmi pályázat

  Fordulat a könyvpiacon

  Ökológia - termesztés-ökológia

  Mezőgazdasági kultúránk bécsi emlékhelye

  Meg kell találni a közös piaci érdekeket

  Tanévzáró juniális Babatvölgyben

  Rajtkövön a megújuló energiaforrások

  Ajándék Esztergomból

  Felmérés az agrárértelmiségről

  A táj változásai a Kárpát-medencében

  Tanszálloda és borlovag avatás Gyöngyösön
EGYETEMI
ÚJSÁG IV. évfolyam 9. szám
 

Dr. Csepregi Pál

(1924 - 2002)

Csepregi professzor úr, mindnyájunk Palija, Pali bácsija a magyar szőlő-és borgazdaság sajátos kényszerpályájának volt egyik legnagyobb szőlész tudósa és tanára.

Dr. Csepregi Pál Békéscsabán, az ottani Mezőgazdasági Szakközépiskolában szerzett kitűnő érettségi bizonyítványt 1943-ban. Tanulmányait a Kertészeti Főiskolán folytatta, s 1948-ban fejezte be a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság Tudományi Karán, ugyancsak kitűnő minősítéssel.

Még az évben a francia kormány ösztöndíjasa lett. 1948-1950 között a Montpellier-i Mezőgazdasági Főiskola Szőlőtermesztési Tanszékén a nagy nemzetközi tekintélyt szerzett Branas professzor mellett - akit büszkén tartott első számú tanítómesterének - volt gyakornok.

Az ott töltött másfél év szakmai pályafutását és emberré formálódását döntően meghatározta. Magas fokú mérnöki felkészültségét európai szakmai és általános ismeretekkel gyarapíthatta. Francia nyelvtudásával, nemzetközi kapcsolataival pályája kezdetétől a világra tekinthetett, s mentes maradhatott mindenféle provincializmustól.

Hazatérése után, 1950. április 15-én a Kertészeti Egyetem jogelődjének Szőlőtermesztési Tanszékére nevezték ki tanársegédnek, azóta e munkahelyen dolgozott. Hiába csábították magasabb fizetéssel az FM-be, később a Szőlészeti Borászati Kutató Intézetbe, mindvégig hűséges maradt. 1959-ben "summa cum laude" minősítéssel egyetemi doktori címet szerzett. Kandidátusi, majd akadémiai doktori értekezését a szőlő metszése, fitotechnikai műveleteinek fejlesztése című témakörökből készítette. Az egyetemi tanári címet kissé későn, 1973-ban kapta meg, igaz nem volt a párt tagja. 1972-78 között az egyetem termesztési karán oktatási dékánhelyettes volt, s nagy szerepet vállalt az egyetemi oktatás sokirányú fejlesztésében.

1965-ben kapta meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, majd 1980-ban a tudományok doktora tudományos fokozatot.

A Szőlőtermesztés című tantárgy valamennyi részterületét több mint négy évtizedig oktatta. Szőlőültetvények létesítése és termesztéstechnológiája, valamint Szőlőfajta-ismeret és fajtahasználat címmel egyetemi jegyzetet írt. E tananyagrészeket tartalmilag és módszertanilag jelentősen fejlesztette, s több kiadást megért szakkönyvekkel fémjelezte. Fajtakutató munkáját 1982-ig Zilai Jánossal végezte.

Már fiatal kutató korában az egyetem egyik legkiválóbb előadó tanárának tartották. Sugárzó, közlésre teremtett egyéniségét a korán jelentkező betegség sem tudta megtörni, teste szenvedett, szellemisége tündökölt, így volt ez a legutóbbi időkig. Az oktató munka területén végzett módszertani fejlesztő tevékenységéért többször részesült egyetemi kitüntetésben.

A szaknyelv folyamatos fejlesztése végett az MTA Nyelvi és Irodalmi Osztálya Magyar Nyelvi Bizottságával munkakapcsolatot alakított ki. E tárgyú újabb publikációi nagy elismerést váltottak ki.

Hat éven át vezette az egyetem tudományos diákkörét, s nagy része volt e mozgalom fellendítésében, az országra szóló sikerek elérésében. Mindezt személyes példamutatással is tette.

Csepregi professzor úr intézményünkhöz való ragaszkodását fejezte ki azzal, hogy gondosan megőrzött és rendezett személyi irat-gyűjteményét, életútjának tükrét, az egyetemi levéltárnak ajándékozta. Más levéltári iratok is tanúskodnak arról, hogy az 1963-as centenáriumi ünnepségek alkalmával, később a Kertészettörténeti Bizottságban szorgalmazta a hagyományok és a történeti értékek megbecsülését. 1993-ban - munkatársai közreműködésével - összeállította a Szőlőtermesztési Tanszék 50 éves jubileumi kiadványát.

Kutatási eredményei közül a tőkefejpusztulás és -süllyedés okainak feltárását, megszüntetésének módjait, a fitotechnikai műveletek minősítéséhez és fejlesztéséhez általa kidolgozott fitotechnikai mutatók országos elterjedését, a hagyományos és a korszerű tőkeművelés- és metszésmódok elméleti alapjai biológiai sajátosságainak feltárását, fejlesztését, a termelésbiztonság fokozását, a minőséget fokozó tényezők mélyreható és előremutató elemzését, az évjáratok minősítése és fajtaértékelés módszertanának kidolgozását, a szőlőfajták termesztési értékének meghatározását kell elsősorban kiemelni. Mindezek a gyakorlatban újabb tőkeművelésmódok adaptálásában, a fitotechnikai műveletek fejlesztésében, a fajtaösszetétel tudatos alakításában, a kiváló minőséget adó világfajták elterjesztésében mérhetők le.

Kiemelkedő munkát végzett a hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben. Doktori értekezés opponense volt a Dél-Párizsi Egyetemen. Számos nemzetközi konferencián vállalt szekció elnöki, társelnöki feladatot.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a tudományos minősítésben. A kertészettudományi (PhD) doktorképzés programja szőlőtermesztés alprogramjának összeállítója, s annak vezetője volt.

1950-1992 között több mint 300 irodalmi értékű munkát készített. Önállóan írt 12 szak- és tankönyvet, illetve egyetemi jegyzetet. Társszerzője volt 28 könyvnek, illetve könyvszerű kiadványnak. Részben társszerzőkkel 72 tudományos dolgozata, 99 szakcikke, 16 oktatással, részben annak fejlesztésével kapcsolatos közleménye jelent meg. Társszerzője volt több OMFB-tanulmánynak, szerzője négy szőlőtermesztési tárgyú oktatófilm szövegének. 36 szakkönyvet lektorált. Tudományos dolgozatainak egy része idegen nyelven jelent meg.

1965-ben A szőlő metszése című könyvének negyedik átdolgozott kiadása, 1983-ban A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei című könyve, 1990-ben a Szőlőfajta-ismeret és-használat című, Zilai Jánossal írt könyve nyerte el a Nemzetközi Szőlő és Borhivatal díját. Több nemzetközi szervezet munkájában vett részt, mint bizottsági tag vagy szakértő (OIV, ISO, IBPGR, FAO, SITEVI). Számos nemzetközi konferenciára hívták meg előadónak, s esetenként szekcióvezető elnöknek.

Kitüntetéseinek száma 39, ezek közül az alábbi 14-et 1991 és 2000 között kapta

1991 Témavezető mester (OTDK)

1991 Tessedik Sámuel jubileumi oklevél (MAE)

1992 Szent-Györgyi Albert-díj

1992 Conseyo Cultural Mundial elismerő oklevél (Tudományos Világtanács, Mexikó)

1993 Elismerő oklevél konzulensi munkáért (OTDK)

1993 Kosinsky Viktor emlékérem (KÉE)

1994 Nagyváthy János-díj (FM)

1994 Pedagógus szolgálati emlékérem (MKM)

1995 Bacchus Borrendek XXVII. világkongresszusa emlékplakett

1995 MTA Eötvös József koszorú Laureatus Academiae címmel (MTA)

1995 professor emeritus cím

1997 A Magyar Bor Akadémia örökös tagja díszoklevél (Bor Akadémia)

1998 Arany oklevél (KÉE)

1999 Pro Facultate Horticulturae emlékérem (KÉE Kertészeti Kar)

   Morgan Hill Consulting 2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő