Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

  Befejeződött az egyetem harmadik tanéve

  Szent István Előadás

  Tudás és erkölcs

  Dr. Szendrő Péter rektor tanévzáró gondolatai

  Nagyváthy János-díjasok

  Aranydiplomások

  Gödöllői Gazdanapok

  Integrációt vetőmagtól az értékesítésig

  Összkomfort a kollégiumban?

  Támasz-pont a művelődési központban

  Egy lépcső előre

  Együttműködik az ÁSZ és az egyetem

  Gödöllőn találkoznak a világ pelekutatói

  Dr. Csepregi Pál

  Környezetvédelmi pályázat

  Fordulat a könyvpiacon

  Ökológia - termesztés-ökológia

  Mezőgazdasági kultúránk bécsi emlékhelye

  Meg kell találni a közös piaci érdekeket

  Tanévzáró juniális Babatvölgyben

  Rajtkövön a megújuló energiaforrások

  Ajándék Esztergomból

  Felmérés az agrárértelmiségről

  A táj változásai a Kárpát-medencében

  Tanszálloda és borlovag avatás Gyöngyösön
EGYETEMI
ÚJSÁG IV. évfolyam 9. szám
 

Mitterpacher és a Tereziánum

Mezőgazdasági kultúránk bécsi emlékhelye

Mária Terézia, a bölcs uralkodó nagyszerű alkotása, az 1777-ben kibocsátott Ratio educationis az állami kézbe vett oktatásügy szervezetéről és az oktatás tartalmáról intézkedik a felvilágosodás szellemében. Egyik fontos intézkedése a mezőgazdaságtan oktatásának elrendelése az iskolaügy minden szintjén.

Az utókor sokszor méltatta a Ratiot és jelentőségét különböző oldalakról megvilágította, ám a mezőgazdaság oktatására vonatkozó intenciókat megkerülik, még jó, ha egy félmondatban megemlítik. Bizonyíték erre a Felsőoktatási Szemle, amelynek a 200. évfordulóra megjelent számának több tanulmánya méltatja a Ratiot, de csupán az egyik szerző említi meg másfél sorban a mezőgazdaság oktatásának bevezetését.

E méltánytalan mellőzés késztetett arra, hogy a 225. évfordulóra nagyobb tanulmányban ismertessem a Ratio mezőgazdasági intencióit, és kiemeljem a budai egyetemen felállított mezőgazdaságtani tanszéket, amely az akkori művelt világban (vagyis Európában) a harmadik volt - Páduában 1766/67-ben, Göttingenben 1767/68-ban kapott tanszéket a mezőgazdaságtan - a Habsburg Birodalomban pedig az első. Professzoráról, Mitterpacher Lajosról életrajzírói megemlítik, hogy 1777 őszén már saját, sebtében kinyomott és ívenként, krúdában árusított tankönyvéből adta elő tárgyát. Ez szöget ütött a fejembe. Hol, mikor írta?

Biográfusai tudták, hogy Bellyén (Baranya) született. Apja Savoyai Jenő birtokának jószágkormányzója volt, de még ereje teljében meghalt. A gyerek Lajos ekkor jezsuitának állt be, és hosszú évekig tartó pécsi, nagyszombati és bécsi tanulmányai, majd lelkészkedés és házi tanítóskodás után rendje a bécsi Tereziánumba küldte. Nagy megtiszteltetés volt ez, hiszen a Mária Terézia nevét viselő intézményben tanultak a hatalmas birodalom legjelesebb családjainak sarjai, a jövendő elit, tehát a legjobb tanárokat válogatta össze az intézet kurátura illetve rektora.

Mitterpacher 1768-tól először a hittant tanította, majd a filozófiai tagozaton - ez az egyetemi tanulmányokra készített elő - egyik évben a metafizikát és a logikát, a másikban pedig fizikát. 1773-ban azonban feloszlatta VI. Kelemen pápa a jezsuita rendet, Mitterpacher pedig - biográfusai szerint - elhagyta a Tereziánumot, elvonult Nagyszombatba és ott is doktorált. Ez utóbbira azonban semmiféle forrást nem sikerült találnom. Arra viszont igen, hogy 1773 és 1776 között öt könyve jelent meg Bécsben, mezőgazdasági témakörben. De miért éppen ott, hiszen elhagyta a császárvárost és Nagyszombatban a nyomda a rendelkezésére állt.

Végre, sok meddő kutatás után megtaláltam az első adatot, miszerint nem hagyta el Bécset, hanem tanított tovább a Tereziánumban, méghozzá mezőgazdaságtant! A birodalom minden tájáról verbuválódott tanítványai között 10-15% magyar volt. Olyan nevekkel találkoztam, mint Festetics György, akinek a mezőgazdasági tanulmányáról tanúskodó vizsgabizonyítványa is előkerült.

A sok kutatás meghozta a gyümölcsét, kiajzolódott a fehér folt, a lyuk Mitterpacher életrajzán, s elvezetett a Tereziánumba.

Engem szó szerint is: az idén áprilisban megtekintettem a régi épületet, amelynek déli, egyemeletes épületét 1773/74-ben emelték, hogy a gazdag természettudományi gyűjteményeket, előadótermeket és laboratóriumokat elhelyezzék, előtte pedig tanulmányi-kísérleti kertet rendeztek be, amelynek közepén a kis szökőkút azóta is működik!

Megérdemelné Mitterpacher és magyar tanítványai, hogy emléktábla őrizze és hiresse: ez az emlékhely egyik gyöngyszeme a magyar mezőgazdasági kultúrának.

Dr. Walleshausen Gyula

   Morgan Hill Consulting 2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő