Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

VIII. évfolyam 6-7. szám


  Babaszoba Jászberényben

  Épül a forrásközpont az uszoda és a pinceklub helyén

  A külhoni képzés emlékkönyve

  A műszaki menedzser szak logója

  Tanévzáró 2006 - Egyetemként és egyénenként is helyt kell állnunk

  Régi karok új néven: Alkalmazott Bölcsészeti Kar, Ybl Miklós Építéstudományi Kar

  A Strabag újítja fel a kollégiumokat

  Professzori Tanács

  Bálint Andor

  "A vidékfejlesztés a bennünket összekötő kapocs" - Beszélgetés dr. Makovényi Ferenccel

  A korszerűségről az új diplomásoknak

  Tanácskozás a bioetanolról

  IBM, SZIE, karrier

  Babati nyár: GTK juniális

  Motivációs notebook

  Kari elismerések

  Gazdálkodási stratégiák

  Fórumelőadás
Agrárgazdaságtan és gyakorlat

  Egy kis Alföld, egy kis Móri-árok

  A rajt pillanatképei

  Projektmenedzsment ismeretek - Nem a Gorka mellé jártak

  Kollégiumi ábécé

  Emlékezés

  Kiállítás a C-hallban

  Dr. Szabó József

  Gödöllői Gazdanapok

  "Mindennek az alapja a munka" - Beszélgetés dr. Lehota József egyetemi tanárral

  Egy győzelem és hat különdíj

  Kérődző állatfajok mai helyzete és perspektívái az EU-ban

  A nálunk végzettek sokféle helyen dolgoznak, jól boldogulnak

  Fejlődik a Diákhitel

  Juniális a gépészkaron is

  Diploma, tíz hónapos szakmai gyakorlattal

  Jászberény - Nyitra: Európai mobilitás

  Környezeti nevelési program Wageningenben

  Magyar-német régiós tanácskozás

  Dunai halászok

  Felnőttképzés vállalkozóknak

   A nemzetközi kapcsolatok hírei

  Szűcs Judit, az erőtörő

  Polgármesterek világtalálkozója

  Mikrofinanszírozók a Tisztelt Házban

  Levél a minisztertől
EGYETEMI
ÚJSÁG VIII. évfolyam 6-7. szám
 

Bálint Andor

1920-2006

Bálint professzor meghatározó egyénisége volt a 20. század második felében a magyar agrár-felsőoktatásának, azon belül is a növénygenetika és növénynemesítés oktatásának és a szakterület tudományos utánpótlás nevelésének. Ezrek tanultak tankönyveiből, százak végeztek szakmérnöki kurzusain, közel százan doktoráltak tanszékén. Bálint professzor akadémikusokat, professzorokat, kutatóintézeti igazgatókat, Fleischmann-, Állami-, és Széchenyi-díjas nemesítőket indított el pályájukon. Tanítványai eredményeiben és sikereiben visszatükröződik azaz útravaló, melyet emberségben és humánumban tőle kaptak.

Bálint Andor 1920. május 21-én született Tiszavárkonyban. Általános iskolai tanulmányait Szentmártonkátán, középiskoláit Jászberényben végezte. 1939-ben kezdte tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Osztályán. Az örökléstant, növénynemesítést és -termesztést Szabó Zoltán, Dobi Géza, Surányi János professzoroknál hallgatta. A II. világháború és a keleti fronton töltött munkaszolgálat miatt az okleveles mezőgazda abszolutóriumot csak 1946-ban vehette át. Ezt követően végezte el Willax Ödön professzornál Mosonmagyaróvárott, az egyéves bentlakásos Felsőbb Növénynemesítő Tanfolyamot. A tanfolyamon olyan nagyszerű tudósok és nemesítők oktatták, mint Willax Ödön, Győrffy Barna, Berzsenyi Janosits László, Grúber Ferenc, Fleischmann Rudolf, Teichmann Vilmos, vagy Sedlmayer Kurt.

Az ambiciózus fiatalember - a növénynemesítő diploma megszerzését követően - 1947-ben Budapestre, a Győrffy Barna által vezetett Növény Örökléstani Kutató Intézetbe került, majd egy évvel később, 1948-ban doktorált. Ezt követően 1949-1954 között a Földművelési Minisztérium Mezőgazdasági Tudományos Központjában (MTK) osztályvezetői, az MTA Hivatalában szaktitkári és a zsámbéki Mezőgazdasági Akadémia Agrobiológiai Tanszékén tanszékvezetői funkciókat látott el. Doktori disszertációja alapján 1952-ben megkapta a kandidátusi fokozatot és 1953-ban kinevezték a Magyar Agrártudományi Egyetem rektorhelyettesévé és az Agrobiológiai Tanszék vezetőjévé.

Gödöllőre Solt Jenő halálát követően 1954-ben került - miután 33 évesen egyetemi tanárrá nevezték ki - és átvette a megüresedett Növénynemesítés Tanszék vezetését. A Professzor Úr 31 éven keresztül 1985-ig vezette a tanszéket, 1990-ben, 70 évesen ment nyugdíjba. Ezt követően haláláig még 16 éven át professor emeritusként aktívan dolgozott. A tanszéki munkája mellett 1953-55 között rektorhelyettes volt, és 1957-60, valamint 1969-72 között két alkalommal is, a Mezőgazdaságtudományi Kar dékáni feladatait is ellátta.

Iskolateremtő munkássága két fő területre osztható. Elsőként mindenképpen a könyveit kell megemlítenünk, melyekből generációk tanultak. Az "Öröklés és származástan alapjai" című könyve több kiadást is megért (1964, 1967, 1970) sőt spanyolra is lefordították. Ezt további 8 könyv követte " A mezőgazdasági növények nemesítése" 1966-ban, "A növénynemesítés alapjai" 1967-ben, "A gazdasági növények produkció genetikája" 1977-ben, mely utóbbi angolul is megjelent 1984-ben.

Közben 1969-ben megszerezte a biológiai tudományok doktora fokozatot (MTA Doktora). Az abban foglalt eredményeiről további két könyvben számolt be, melyek közül "A heterózis és mutáció a kukoricában" 1967-ben, a "Protein Growth by Plant Breeding" című 1970-ben jelent meg.

Iskolateremtő munkássága második területét legjobban az 1960-ban indult, és jelenleg már 45 éves Növénygenetikus szakmérnök képzés eredményei bizonyítják. A gödöllői 2 éves levelező Növénygenetikus szakmérnöki kurzuson napjainkig 238-an kaptak diplomát. Emellett 89 egyetemi doktori és 16 kandidátusi disszertáció is készült az általa irányított tanszék közreműködésével.

Május 16-án, kedden reggel dobbant utoljára a szíve, de május 12-én még a tanszéken dolgozott. Vasárnap már csak egy üzenet érkezett, hogy kórházban van. Azonban még a kórházból is üzent, hogy értesítsük azokat a hallgatókat, akik hétfőre jelentkeztek be nála vizsgára.

A halálos ágyán is az oktatásra, a hallgatókra gondolt, mert ez volt az élete. 54 éven keresztül szinte minden nap kijárt Gödöllőre. Még 86 évesen is - ha csak tehette - ott ült szobájában és dolgozott, olvasott, disszertációkat opponált, tanácsokat adott a fiatal doktoranduszoknak, és néha-néha - valljuk meg őszintén - bóbiskolt is.

Boldog ember volt, mert a sors megadta számára, hogy azt csinálhatta, amit szeretett, amiben örömét lelte. Generációkat oktatott és nevelt, először első tanítványai gyerekeit, majd később unokáit is volt szerencséje oktatni.

Tudta, hogy a Bálint tanszék szakmai körökben fogalommá vált. A Szent István Egyetem a fél évszázados eredményes oktatómunkáját 1993-ban Honoris Causa doktori, 1996-ban professor emeritus címekkel, valamint 2001-ben a legmagasabb egyetemi kitüntetéssel, az Egyetemi Aranyéremmel ismerte el. Közben a Magyar Tudományos Akadémia 1998-ban neki ítélte oda az Eötvös Koszorút. Idén, 2006. március 15-én, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vette át a Parlamentben. Sajnos a gyémánt diploma átvételét azonban már nem élhette meg, pedig nagyon készült rá, hiszen akikkel együtt kezdte az egyetemet, már mind megkapták. A sors azonban akkor is, most is közbeszólt. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt a Don-kanyarban, ezért később végzett, tehát még várnia kellett.

Kollégái, tanítványai szerették és tisztelték, sőt ezt gyakran kifejezésre is juttatták. Különösen érződött ez a születésnapi ünnepségeken, a zsúfolásig telt Rektori Díszterem ünnepi hangulatában. Emlékezetes ünnepség volt az egy évvel ezelőtti is, amikor a nyolcvanötödiket ünnepeltük.

Most, hogy annyi év után örökre eltávozott, tanítványai nevében köszönetemet fejezem ki azért a tudásért, melyet tőle kaptunk, az egyetemi és a tanszéki kollégái nevében köszönöm azt a tisztességet és emberséget, melyet belénk oltott.

Szívünkben tovább él, az általa írt tankönyvek és szakkönyvek még sokáig ott lesznek szekrényeink polcain, és Rá emlékeztetnek.

Heszky László

 

      2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő