Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

VIII. évfolyam 9. szám


  Szenátusi döntések

  Új diákegyesület alakul

  Audi nap Gödöllőn

  Szükség lesz valamennyiünk együttműködésére

  Új erőgép a Gépmúzeumban

  Fórum a tandíjról

  Hiánypótló értelmiségképzés

  Az utolsó erdélyi talléravató

  Megtartó erővé vált a tudás

  Dr. Szabó Lajos kitüntetése

  Kapcsolatépítés Nyitrán

  Tanúkör dr. Füleky Györggyel

   Megtorpedózta a felsőoktatási törvényt az Alkotmánybíróság

  Krakkói impressziók

  Bosch

  Tisztaszoftver Program

  Svéd acél Gödöllőn

  Vállalkozói ismeretek

  Fiatal oktatók a gólyákért

  TÁJÉKOZTATÓ

  Ki kicsoda

  Óra a szabadban

  Romány Pál: A "Nagy Imre-tanszék" és utóélete

  Gráf: "Minden eurocent jusson el a gazdákhoz!"

  Meghívók doktori védésekre

   Ipar, kereskedelem és pénzügy Gödöllőn a két világháború között

   Akadálymentesítés az Ybl karon

  Jubilált a Marketing Intézet

  Kollégium: több mint egy park

  Hahota
EGYETEMI
ÚJSÁG VIII. évfolyam 9. szám
 

Fórum a tandíjról

Mindenki hallott már róla, egyfajta tandíjat, hivatalos nevén fejlesztési részhozzájárulást (FER) vezetnek be a felsőoktatásban. 2008. szeptemberétől az alapképzésben 105 ezer, a mesterképzésben 150 ezer forintot kell évente fizetni a hallgatóknak. A döntésről szeptember 26-án rendezett fórumot a SZIE hallgatói önkormányzata Gödöllőn. A rendezvény célja a felsőoktatási részhozzájárulás természetéről szóló tájékoztatás, a vélemények ütköztetése volt.

B. G.

Az EHÖK felkérésére először dr. Molnár József rektor fejtette ki korábban több alkalommal is ismertetett véleményét, előrebocsátva: védőbeszédet és elutasítást se várjanak tőle a hallgatók. Előadásában elsőként arról az ellentmondásról ejtett szót, hogy a felsőoktatásban tanulók fele ma is nagyon kemény tandíjat fizet. Ők a költségtérítéses hallgatók. Egymás mellett ülnek a padokban, a tanárok sem tudják, ki az államilag finanszírozott, esetleg ösztöndíjban is részesülő diák és ki az, aki fizet a tanulmányokért. Ezután a felsőoktatás tömegesedését említette. Rövid idő alatt 100 ezerről közel 400 ezerre nőtt az egyetemeken és főiskolákon tanuló hallgatók száma, amivel nem tartott lépést az intézmények infrastruktúrája, az oktatók létszáma pedig stagnált. Mindez rontotta az oktatás színvonalát. A minőséget rombolja az is, hogy a 2000. évi felsőoktatási integrációt az intézmények burjánzása követte. Látni kell, mondta a továbbiakban, hogy Európa szerte nagy érdekcsoportok versenyeznek az állami pénzekért. Nem várható, hogy a felsőoktatás a viszonylagosan szűkülő forrásokból a jelenleginél nagyobb részesedést vívjon ki magának. Úgy látja tehát, hogy az állam nem vonulhat ki teljesen a felsőoktatásból, a gazdaság szereplőinek is múlhatatlan önérdeke ezen ágazat támogatása, de a vevőnek, a többlettudása révén többletjövedelmet szerző hallgatónak is fizetnie kell az oktatásért.

Meggyőződése szerint az erős, színvonalas, versenyképes felsőoktatás érdekében elfogadható a tandíj, amennyiben reális hozzájárulást igényel a hallgatóktól, a rászorulókat szociális ösztöndíjrendszerrel támogatja, a befolyt összeget tényleg fejlesztésre fordíthatják az intézmények és nem csökken azzal arányosan az állami támogatásuk.

- Én tandíjpárti vagyok, de nem a tandíj kedvéért; nem azért, hogy fizessenek a hallgatók minden kontroll nélkül. A reform többi elemének is garantálnia kell, hogy a felsőoktatás minőségi munkát végezzen" - foglalta össze álláspontját dr. Molnár József.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája álláspontját Nagy Zoltán alelnök ismertette. Mint elmondta, a 2005-ben elfogadott új felsőoktatási törvény állampolgári jogként határozta meg, hogy 12 félév államilag finanszírozott képzésben részesülhetnek a felvételi követelményeknek eleget tevő jelentkezők. 2006 februárjában még valamennyi parlamenti párt elképzelhetetlennek tartotta az azonnal fizetendő tandíjat. A választások után dr. Magyar Bálint leköszönő miniszter kijelentette, hogy finanszírozhatatlan a felsőoktatás és utólagos hozzájárulás bevezetését javasolta. Ez az elgondolása körülbelül egy hónapig élt, majd a helyébe lépő Hiller István már az azonnal fizetendő fejlesztési részhozzájárulást jelentette be.

A HÖOK erkölcsi kifogása az, hogy miután elfogadtak egy törvényt, amelyben kötelezettséget vállalt a kormányzat, becsapták a közvéleményt. Szakmai ellenvetése pedig az, hogy a választások után hozott új döntés nem tekinthető átgondoltnak, mert nincs mögötte azt megalapozó kutatás, felmérés. Naivitás azt várni a tandíjtól, hogy általa javul a felsőoktatás minősége, a hallgatók szorgalmasabbak lesznek, s jobbá válik az egyetemek és főiskolák pénzellátása.

- A HÖOK élharcosa a felsőoktatás átalakításának - szögezte le Nagy Zoltán. - Nem a tandíj bevezetéséhez kell azonban a kormányzati bátorság, hanem a felsőoktatás strukturális átalakításához. A hallgatók érdeke, hogy az állam ne bázisszemlélettel, hanem piaci szemlélettel finanszírozza ezt az ágazatot. Úgy látjuk, hogy miközben a fenntartó férőhelyeket rendel meg és fizet, sosem nézte meg, mérte fel, van-e szükség például annyi jogászra, kommunikációs szakemberre, mint amennyit képeznek.

A HÖOK is kritikusan szemlélte, hogy az integráció dezintegrációvá fajult, és furcsállja, hogy szinte valamennyi új intézmény államilag finanszírozott keretszámot is kap.

A fórumot vezető Kotrik László gazdászkari HÖK elnök az elhangzottakat úgy értékelte, hogy a tandíjat a HÖOK sem utasítja el radikálisan, de a kivitelezés formáját igen, mivel nem pótolhatja és nem előzheti meg a felsőoktatás átfogó reformját. Fontosnak tartotta leszögezni, hogy a HÖOK politikailag érdekmentes, semmilyen párt és politikai szervezet támogatását nem élvezi, és nem kéri; a hallgatók jogaiért próbál fellépni országos szinten.

      2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő