Szent István Egyetem
KAROK
A SZENT ISTVÁN EGYETEMEN
GYORSKERESÉS
A SZIE OLDALAIN

VIII. évfolyam 9. szám


  Szenátusi döntések

  Új diákegyesület alakul

  Audi nap Gödöllőn

  Szükség lesz valamennyiünk együttműködésére

  Új erőgép a Gépmúzeumban

  Fórum a tandíjról

  Hiánypótló értelmiségképzés

  Az utolsó erdélyi talléravató

  Megtartó erővé vált a tudás

  Dr. Szabó Lajos kitüntetése

  Kapcsolatépítés Nyitrán

  Tanúkör dr. Füleky Györggyel

   Megtorpedózta a felsőoktatási törvényt az Alkotmánybíróság

  Krakkói impressziók

  Bosch

  Tisztaszoftver Program

  Svéd acél Gödöllőn

  Vállalkozói ismeretek

  Fiatal oktatók a gólyákért

  TÁJÉKOZTATÓ

  Ki kicsoda

  Óra a szabadban

  Romány Pál: A "Nagy Imre-tanszék" és utóélete

  Gráf: "Minden eurocent jusson el a gazdákhoz!"

  Meghívók doktori védésekre

   Ipar, kereskedelem és pénzügy Gödöllőn a két világháború között

   Akadálymentesítés az Ybl karon

  Jubilált a Marketing Intézet

  Kollégium: több mint egy park

  Hahota
EGYETEMI
ÚJSÁG VIII. évfolyam 9. szám
 

Romány Pál*:
A "Nagy Imre-tanszék" és utóélete

" A múltat vállalni emberséggel,
felnőtt nemzetként, szorongás és
öncsonkítás nélkül, nem a
gyengeség, hanem az erő jele
és egyben forrása is."

Kosáry Domokos

A Mintagazdák Országos Értekezletén 1948-ban mondta Nagy Imre, az Országgyűlés akkori elnöke: "...nehogy lebecsüljük a szaktudás fontosságát... A technika holt anyag, ha nincsenek hozzáértő emberek, akik azt célszerűen alkalmazni tudják... Azt is tartsuk szem előtt, hogy rossz szakember viszont nem lehet jó demokrata". Pártját, a már egyesült kommunista és szociáldemokrata pártot is képviselte ott, miként beszédében külön is hivatkozott erre. Számolt is talán már azzal, hogy kinevezik - ahogyan 1948. szeptember 5-én meg is történt - az akkor alapított Közgazdaságtudományi Egyetem agrárpolitikai tanszékére egyetemi tanárnak, tanszékvezetőnek. Tény, hogy állandósultak a viták Rákosi, Gerő, Révai valamint Nagy Imre között. Végül az előbbiek ínár határozati javaslatban fogalmazták meg politikai bírálatukat a "paraszti tulajdon pártján" álló Nagy Imrével szemben. (1.)

Nagy Imre átveszi az agrárpolitika tanítását az - általa és S. Szabó Ferenc parasztpárti FM államtitkár által 1945-ben létrehozott, majd Tildy Zoltántól is támogatást élvező - Magyar Agrártudományi Egyetemen is. Hamarosan ugyanezt teszi a Zsámbékon működő "káderképző", a gyakorlati életből beiskolázott, gyorsított képzést végző Mezőgazdasági Akadémián is. (2.) Akkor a "legnagyobb szektor" az agrárgazdaság volt Magyarországon. A mezőgazdasággal foglalkozók aránya 56%-ot képviselt az 1980. évi 13%-kal és a jelenlegi 5%-kal szemben.

Nagy Imre tekintélyes tanártársai között volt a gazdaságföldrajzot tanító, Franciaországból hazatért Markos György, az Amerikában iskolázott géptanos professzor Rázsó Imre, a biogenetikus Győrffy Barna, a Mezőgazdaságtudományi kar dékánja Manninger G. Adolf, az állatgenetika kivételesen fiatal professzora Horn Artur, az állattenyésztés elismert tudósa Schandl József, későbbi Kossuth-díjasok. {Közülük jó néhányan 1956-ban is Nagy Imre nézeteit követték, nem minden következmény nélkül.) Az un. tanszéki asszisztencia is jól felkészült, tettrekész fiatalokból állt. Györffy Bélából, Csizmadia Ernőből később akadémikus lett, Fekete Ferencből Afrikában is tanító közgazdász professzor, Zsarnóczai Sándorból tanszékvezető egyetemi tanár, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének (Párizs) egyik vezetője. Gyenes Antal az 56-os kormányban miniszter (hogy tárcáját, a begyűjtési minisztériumot felszámolja), s volt, aki Göncz Árpád elnöki titkárságának vezetőjeként ment nyugdíjba - csupán néhány esetet említve. A provinciális gondolkodás távol állt tőlük.

Nagy Imre számára. elfogadhatatlan volt az olyan, 1949-ben, erőszakkal meghatározott cél, hogy " az ötéves tervben 60%-át az országnak kolhozformájú szövetkezetté, 5-6%-át állami birtokká kell változtatni". (3.)

Szembenállása az un. agrárkérdésben akár családi örökségnek is tekinthető volna. Snagov-i kéziratában, a Viharos emberöltőben olvasható: "Nagyszüleim uradalmi cselédek voltak Csernel nevű nagybirtokosnál. Református család volt... A rokonság a nagyatádi járás községeiben lakott és lakik részben még ma is, többnyire parasztok ... Anyám, Szabó Rozália... a marcali járásban lévő Csákány községben született 1877-ben. Öregapám Szabó József 12 holdas kisparaszt volt... Anyám Kaposba került cselédlánynak. Apám lovász volt Csernelnél, (4.) aki Kaposban lakott. Majd hajdú lett a megyénél." (5.)

I. Agrárkutatást, agrárcivilizációt mindenek előtt

Az életpálya alakulásában az indulás körülményei természetesen fontosak lehetnek, de elégséges magyarázattal nem szolgálhatnak. Fontossá váltak azok a megbízatások, a szerzett tapasztalatok és az a szakismeret is, amit itthon és emigrációs éveiben szerzett. Tanulmányai, előadásai rendre az agrárpolitika -agrárszociológia témáira épültek. Moszkvában, a Komintern Nemzetközi Agrárintézetének köteteiben visszatérően publikál a harmincas években. Tanulmányai orosz, német és francia nyelven jelentek meg az Agrárproblémák című folyóiratban, valamint moszkvai magyar nyelvű kiadványokban. (6.) Itthon is megjelent egy kötet 1946-ban. (7.)

Nagy Imre legnagyobb "szakirodalmi teljesítménye" mégis az 1945. évi VI. törvénycikk volt "a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmívesnép földhöz juttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényerőre emeléséről", amelyet 1945. szeptember 16-án hirdettek ki. (A debreceni kormányrendelet 1945. március 18-án hatályba lépett). A másik nagy, jelentős (ám szinte feledésbe merült) tett a Magyar Agrártudományi Egyetem megalapításáról intézkedő 8.740/1945.M.E. számú, szeptember 26-án kibocsátott rendelet előterjesztése volt. Az M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági, valamint állatorvosi tagozataiból, a kertészeti, majd a soproni erdészeti tanintézetekből, továbbá három gazdasági akadémiából (Óvár, Keszthely, Debrecen iskoláiból) megszületett egy új egyetemi szervezet. Az okleveles gazdatisztek kibocsátását felváltotta a mérnöki képesítés országos rendszerének kialakítása, feltételeinek megteremtése. A budapesti Hűvösvölgyben, a volt katonai műszaki főiskolán, kivirágzik majd - az egyetemhez illeszkedő - Áchim András és a Somogyi Imre Népi Kollégium is. Az egyetemen pedig új agrárpolitikai tanszéket alakítanak. Tanult akkor az ország. Tanfolyamokon, téli estéken, ahol tudott. Az Alföldön felépül 70 ezer új tanya.

A földreform nem oldotta meg az "agrárkérdés"-t. Az agárpolitika maga volt ugyanis megoldatlan. És szegénység volt. Földhöz jutott 642 ezer személy, több mint fele, 371 ezer volt az újgazda, (előbb még uradalmi cseléd, áttelepített nincstelen tiszaháti földigénylő, de bukovinai székely, szlovákiai magyar, vagy éppen munkanélkülivé vált gazdatiszt, mezőgazdasági munkás), először dolgozik a saját földjén. Dolgozna, de vetőmagja sincs 1945 őszén. Nagy Imre, a miniszter segíteni akar. Ekkor írja róla Rákosi Mátyás Moszkvába (!): "...három nappal ezelőtt értesültünk róla, hogy jegyzéket intézett a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz, amelyben tekintélyes mennyiségű élelmiszert és vetőmagot kért a Vörös Hadseregtől. Ez a jegyzék joggal keltett méltatlankodást és felháborodást... Szigorú megrovásban részesítjük." (8.)

A MKP Politikai Bizottságának egyik tagjáról, a pártközponti Falusi Bizottság elnökéről, az agrártárca vezetőjéről szólt az a levél...

Két hónap múlva - az 1945. évi novemberi választások után - már a kisgazdapárt főtitkára, Kovács Béla a földművelésügyi miniszter. Nagy Imre belügyminiszter lett (négy hónapra) majd évente más beosztást kap. Legtovább (1947. szept. - 1949. április) országgyűlési elnök. Ekkor mát tanít is az általa életre segített egyetemen és más intézményekben. El-ellátogat szülőföldjére, Somogyországba is.

2. Az egyetemen: Nagy Imre tanszék

A dékáni hivatal körözvényben hívta fel "Nagy Imre professzor urat" is; hogy a "Magyar Köztársaság Alkotmányára" tanszékének tagjaival együtt esküdjék fel, s az aláírt okmányt adják le a Hivatalnak. (Mert "rendnek muszáj lenni" - az okmányt Gödöllőn, az egyetemi irattárban megőrizték.)

A jogelőd intézményben az agrárpolitika és gazdaságtörténet nyilv. r. tanára Czettler Jenő akadémikus, felsőházi tag volt, akit még 1947-ben (68 évesen) nyugdíjaztak. Munkáival, agrárgazdaságtani, szociálpolitikai, tanyai írásaival később találkoztam (Svájcban élő fia egy 1939-ben kiadott könyvét dedikálta számomra) Az oktató és a kutatómunkát az új szervezetben el kellett indítani.

A tanszéken - mindkét egyetemen - többen dolgoztak a Győrffy és az Áchim kollégium tagjai közül, már végzett, vagy utolsó éves hallgatók. Néhányan, mint a már említett Gyenes Antal, Györffy Béla, továbbá több volt kollégista már 1945-ös földosztó kormánybiztosok is voltak. Debrecenből, Nagy Imre és Erdei Ferenc megbízásából járták az országot és szervezték a termelés újraindítását. Az adjunktusok, tanársegédek mellé demonstrátor is kellett a tanszékre. Így lettem én, másodévesként, 1949-ben, "krétafelelős". Áchimista voltam. (Még Szolnokról egy írásommal, középiskolásként, a Mészáros Lőrinc népi kollégiumból, megnyertem a kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter pályadíját, Pesten meg dolgoztam a Falurádiónak, MEFESZ tisztségem is volt. Szerkesztettem egy egyetemi lapot. Vagyis: "segédtanszemélyzetnek" alkalmas lehettem.) Pályára kerültem.

Nagy Imre nagyon elfoglalt, ugyanakkor az egyetemet nagyon komoly dolognak tekintő tanárunk volt. A vizsgáztatást csak kivételesen engedte át kollégáinak. Tantárgyát - érthetően - kedvelhette, hiszen a falu, a földbirtokpolitika, az itt rekedt feudalizmus kérdéseivel már mintegy két évtizede foglalkozott. Ismerhette a buktatókat, Csajánov, Bucharin sorsát. Tudta, hogy Rajk Lászlót 1949. májusában letartóztatták. Vállalta mégis a hazai "másságot", a magyar nemzeti változatot. Nemcsak a tajgák világának és a Kárpát-medencének a különbségeivel tudott számolni, hanem még azzal is, hogy mennyire más szülőföldjének, Somogynak az agráröröksége, mint pl. Hódmezővásárhelynek, felesége szülőföldjének, az Alföldnek. Nekünk csak homályos ismereteink voltak arról, hogy jelentős tanulmányokkal már a harmincas évek agárpolitikai szakirodalmában is jelen volt (esetenként írói álnéven). Előadásait mindenesetre nagy érdeklődés kísérte. A teljes tanszéki személyzet bevonult előadásaira. Előfordult, hogy a Szent Imre herceg úti egyetemi épületben (a mai Villányi úton) útközben sikerült vele egy-egy dolgot megbeszélni, jóváhagyatni. Előadásai - Agrárpolitikai tanulmányok címmel - kötetbe szerkesztve is megjelentek 1950-ben. A 16 fejezet adatainak rendezésében, az akkor "nélkülözhetetlen" citátumok összeállításában természetesen részt vett a két tanszék is. Tartok tőle, hogy talán nagyobb mértékben az indokoltnál. Feltehető, hogy némely részek túlteljesítő szerzői is kollégák lehettek. A "fontosabb irodalom jegyzéke" mindenesetre szinte csak az akkori, a kipróbált, a kötelező klasszikusok felsorolásából áll a könyv 400. oldalán.

Nagy Imre előadásai más kategóriát jelentettek. Átfogó, élvezetes történeti szemléletet, tágas nemzetközi kitekintést és a valóságos folyamatokhoz való kapcsolódást. A falu-város összefüggést, az adatok konkrétságát sokra becsülte. (Nem véletlenül dolgozott a moszkvai statisztikai hivatalban is az emigráció éveiben.) Mindig világos különbséget tett, pl, a nagybirtok, mint politikai-munkaadói hatalom, valamint a nagyüzem, mint a termelés jellegét, méretét kifejező fogalom között. Dániáról írta: "...a dán mezőgazdaság a legjobban tudott alkalmazkodni az új követelményekhez - a kapitalista piac követelményeihez. Dánia nem a kisüzem, hanem a nagyüzemi termelés hazája." (Most olvasva a hírt, hogy manapság Dánia két (!) szövetkezeti vágóhídja szervezi, dolgozza fel ott a magyar vágósertés mennyiség 4-5-szörösét - érdemes szembenézni e korai megállapítással.) Más példa: előadásaiban foglalkozott a nemzetiségi ügyekkel is, hiszen a nemzetiségi parasztság, - mint írta - a XIX. század végén jelentős volt Magyarországon. (Némely vidéken 60-80%-os arányú.) A gondot növelte, - emelte ki Nagy Imre -, hogy ugyanakkor az 1000 kat. holdon felüli nagybirtokosok közül 91,8%, a 100 kat. holdon felüli haszonbérlők körül pedig 82,4% magyar volt. (9.)

Amikor a tanszék megszűn, - pontosabban: a diszciplína kisajátítása, alkalmazása az agrárpolitika művelése "bevonult" az egypárt központjába, (mind az elméleti-tudományos, mind a gyakorlati) - megszakadtak a kapcsolatok is. Az agrárgazdaságtan oktatói becsülettel próbálták, de nem helyettesíthették az agrárpolitika-tant az egyetemen. Akkor mondtuk: "a talajtan, valamint a talajművelés nem azonos tantárgy!" A tanszéki csapat szétszéledt. Volt, aki - velem együtt - a növénynemesítési-genetikai szakkörbe "igazolt át". Vendégtanárunkhoz, Sedlmayr Kurthoz, Sopronhorpácshoz. Volt, aki a szovjet A. Szoboljev professzorhoz, a földműveléstani tanszékre, s volt, aki Vágsellyei professzorhoz, a mezőgazdasági üzemtanra.

Végzés után - rövid kitérőt követően - állami gazdaságban kezdtem a munkát. Az "új szakasz" (1953-55-ben), Nagy Imre miniszterelnöksége, ott talált. Mezőcsát, Tiszakeszi, Ároktő határában új agrárkultúrát kezdeményeztünk, gyümölcsöst telepítettünk. Amikor pedig ismét a kollektivizálás került napirendre, munkahelyet és megyét változtattam. Az állami gazdaságok Pest-Nógrád megyei igazgatóságán ért a forradalom. (10.)

Nagy Imre alakját, nézeteinek döntő részét agyonhallgatással sem lehetett kiiktatni a tudatból. A "jobboldali opportunizmus", amivel Moszkvában már a húszas évek végén megvádolták, a józan mértéktartással, a valóság ismerettel esett egybe. A középparaszt kérdésben is, a gazdálkodási eredmény érdekeltségében is. Mindabban, amit az egyetemi katedráról, majd a kormány nevében is hirdetett. Nagy Imre felismerte az agrárkérdés szerepét és jelentőségét mind az emigráció éveiben, mind a hazai élet alakulásában. Eligazodott a moszkvai Paraszt Internacionálé, a prágai Zöld Internacionálé és a római Fekete (nagybirtokos) Internacionálé útvesztői között is. A magyar agrárviszonyokat és annak adott helyzetét, minden vitapartnerénél jobban ismerte és értette. A volt Monarchia elveszett 52 milliós népességű belső piacát, illetve következményeit fel tudta mérni. És adottságainkat. Miniszterelnökként is. Mégis: agrárprogramot kért - és kapott 1953 telén az ország legjobb szakembereitől. Elősegítette, hogy Debrecen, majd Óvár, Keszthely patinás agrárintézményei újból folytathassák munkájukat. A genetikai kutatások is éledeztek. Nem attól, hogy A micsurini biológia alapjai című könyvet - még 1951-ben - gyors fordításban kiadták Magyarországon is. Tízezer (!) példányban...

A Nagy Imre "tanszék" újjászületése, "működése" a Szabadság hegyi volt Golf szállóban heteken át tartott. Olyan agrárpolitikai-termelésfejlesztési koncepcióban öltött testet, amelynek részletező, később akár túlzásnak tekinthető célfeladatai, fogalmazásai, programot jelentettek hosszú évekre szólóan. Kidolgozói között voltak jószágkormányzók és korábbi m. kir. gazdasági felügyelők éppúgy, mint tervhivatali és pártközponti szakértők.

A terjedelmes határozati javaslatot Hegedűs András terjesztette elő 1953. december 19-én. Abban már olyan előírások is szerepeltek, hogy "1956-tól gépállomás igazgatójává, főmérnökévé, főagronómusává csak mérnöki, illetőleg felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek nevezhetők ki." (11.) Kitért a határozat a személyes érdekeltség - addig szokatlan - garantálására és az oktatás, a tudomány számos kérdésére. Döntő mértékben - természetesen (?) - termelési témákat tárgyalt. A Petőfi Kör vitáira, vagy a Somogyi összegezésre így bőven maradt, még évek múlva is előszedhető, sőt sürgősnek minősülő agrárpolitikai vagy társadalom-politikai téma. Az előbbi közgazdasági vitán el is hangzik - 1956. június 20-án -, hogy 2 millió mezőgazdasági lakosunk helyett földünket 100 ezer mezőgazdasági dolgozó meg tudná művelni".(12.) Egy mezőgazdasági gépészmérnök hallgató - Pia Gábor - tette a merész kijelentést.

Az új szakasz agrárpolitikai tételeit valójában csak később, főként a gyakorlatban alkalmazzák, egy-két évtizeddel később, a reformidőkben. Akár a kiegyezés hívei '48, '49 tanulságait 1867 után.

Sem Nagy Imre, sem követői nem akartak "nádtetős szocializmus"-t Magyarországon. Haladni akartak, ahogyan, más feltételek között, Darányi Ignácz, Áchim András, Károlyi Mihály, vagy Nagyatádi Szabó István és Bajcsy-Zsilinszky Endre is akart. Földreform ügyben is, másban is. Nagy Imrének sikerült. Átfogóan, de átmenetileg...

A kínai "Nagy Imre", ahogyan Teng Hsziao Ping-et emlegették, sokban követte. Kína szerencséjére...

(folytatjuk)

 

*agrármérnök, professor emeritus

Szent István Egyetem, Agrárpolitikai Tanszék, Gödöllő

(1) Dokumentumok az 1948-49-es agrárpolitikai vitáról Agrártörténeti Szemle 1988. 1-2 szám 187-220.o.

(2) Kinevezési okmányát Erdei Ferenc miniszter írta alá havi 1.100 Ft-os, (másodállás miatt 50%-os) havi illetménnyel, 1950.jan.1-jétől szólóan.

(3) Részlet: Rákosi Mátyás zárszavából Agrártört. Szemle i.m.190.o.

(4) Anyakönyvi bejegyzés szerint 1896-ban: "főispáni szolga"

(5) Nagy Imre: Viharos emberöltő Nagy Imre Alapítvány Bp. 2002.

(6) V.ö: Nagy Imre: A magyar parasztságról és a mezőgazdaságról 1928-1938 Dokumentumválogatás Szerk.: Sipos József Nyíregyháza 1996. 488 p.

(7) Nagy Imre: Agrárproblémák Tanulmányok - bírálatok 1938-1940. Szikra Bp.1946. 197 p.

(8) Rainer M.János: Nagy Imre. Vince Kiadó 2002. 36.o.

(9) Nagy Imre (1950): Munkásmozgalom és "agrárszocializmus" a XIX. század végén Magyarországon. Szikra, Bp. l8.o.

10) A Pest megyei pártbizottság vezetője egyébként - 1956 nyaráig - a börtönből az "új szakasz" sodrásában szabaduló Kádár János volt.

(11) Az MDP Központi Vezetősége és a Minisztertanács Határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, Szikra, Budapest 1954. 143 p. (Kiemelés: R.P.)

(12) A Petőfi Kör vitái I. Két közgazdasági vita. Kelenföld K.-ELTE 1989. 117.o. (Pap Endre, martonvásári növénynemesítő fia volt a felszólaló.)

      2003 ® Szent István Egyetem Gödöllő